Nem tudom ki hogy van vele, de szerintem sokunknak fel áll a szőr a hátán, mikor bele kerülünk (abba az időnként elkerülhetetlen helyzetbe), hogy új munka után kell néznünk.

Velem legalábbis ez a helyzet. Természetesen nincs szőr a hátamon, erről mindenkit biztosíthatok. Ellenben tényleg egy anyaszomorító időszak: nincs állásod, fogy a pénzed, nem találsz új munkát és ha olyan szerencsés vagy, mint én, minden szar egyszerre csődül a nyakadba. És e mellé jön a várakozás, hogy vajon melyik csodás helyről fognak vissza jelezni, hogy kellesz e, vagy sem.

Tucatnyi leadott önéletrajz és jelentkezés után gondolom te is bele fáradsz az egészbe. Nem véletlen mondják, hogy ez az álláskeresés első lépése. Hiszen nem a lábadat lógatod. Keresed az új helyet, ami biztosítja a megélhetésed. Kibaszott nehéz.

Persze nem azokról beszélek, akiknek valamilyen módon jól megy a dolog. Neem! (És itt hozzá tenném: tudom, hogy mindenki a saját útját építi, de ha már tényleg minden utat próbáltam, és nem működik, akkor csak van valami baki a világban).

Azt vallom mindenkinek saját magának kell a legtöbbet bele adnia abba, amit el akar érni. Ettől függetlenül nem kell megkövezni azt sem, ha valaki kap egy kis segítséget. Az mégis borzasztóan bosszantó, hogy egyesek elnyerik az állást, mert van ismerettségük, mások meg gürizhetnek bármennyit. Ilyenkor mindegy a tapasztalat is, a rátermettség, alázat..

A munkavállalónak rendelkeznie kell azzal az 1-3 év tapasztalattal, de ha van egy ismerős, sokszor máris tárgytalan tud e valamit. FANTASZTIKUS!

 Sosem volt könnyű a helyzet. Mindig vannak buktatók. Ám szerintem jelenleg nem olyan napokat élünk, ahol bárkinek válogatnia kellene. Legalábbis minden lehetőséget jól meg kellene gondolni. Sem munkavállaló, sem munkáltató nincs abban a helyzetben, hogy kényeskedjen.

És most jön a ,,kedvenc" témám..

Sétálok a városban, látom a sok sok nőt szebbnél szebb, drágábbnál drágább ruhákban és elgondolkozom..vajon honnan van rá pénzük?? Léteznek azok a nők, akik a tudásukkal, akaratukkal, kitartásukkal és bátorságukkal elérik a céljaikat. Rájuk bizony lehet irigykedni. És léteznek azok a nők, akik...sejthető mivel keresik a kenyerüket. Ahhoz, hogy meglegyenek ezek a gyönyörű ruhák, ételek, ház, utazások, luxus, szinte bármire képesek. 

Mindezt azért merem kijelenteni, mert volt ,,szerencsém" belefutni jó néhány személybe, aki nekem is felajánlott ilyen-olyan lehetőséget. Hála ennek teljesen látom hogyan működik a világ. Nagyon sokan mennek bele szexuális munkákba, és nagyon sokan megcsalják a társukat, szerelmüket emiatt. És nem mondom, hogy nem is élvezik. Ami már elég komoly ügy.

Lényeg a lényegben: ezek az emberek meg vannak becsülve, ezek a munkák értékesek. Mi, akik legális és természetes módon próbálunk álláshoz jutni, többszörösen el szenvedjük ennek az egésznek a folyamatát, míg sokan a nyitottságuknak hála egy nap alatt többet keresnek, mint mi egy hónap alatt.

Bizonyos szakmákban és helyeken mit ér a végzettség, ha nem hajlandók megfizetni azt? Laza, de extrém munkákkal meg milliomos lehetsz.

Megéri ilyen nyitottnak lenni?